Kora tavasszal jártunk Marokkóban. Az útról az alábbi írás született…
Üdvözletünket küldjük ebből a csodás országból, ahol a kávézók teraszán csak férfiak ülnek; ahol az 5 éves kisfiú és a vak fiatalember is kiáll az utcára papírzsebkendőt árulni, hogy egy kis pénzhez jussanak; ahol különös atmoszféra tölti be a zegzugos utcákat, szukokat, amely az emberi kapcsolatok valódi szülőhelye, mintha mindenki mindenkit ismerne; ahol rengeteg a lebzselő macska és az éjt-nappallá téve dolgozó csacsi és ahol kicsit őrült módjára vezetnek az emberek, viszont nagyon barátságosak és szeretettel fogadják a látogatót…
1. és 2. nap:
Borzaszto itt a billentyuzet, ilyet meg nem lattam, 2 ujjal kell gepelnem es keresem a betuket. Tegnap sikeresen megérkeztünk Marokkóba, Casablancaba. Mindjárt találtunk is szállást, tussal a szobában, ahonnan csak hideg víz folyt. A szoba sem volt nagy szám, de aludni megtette. Sétáltunk és kajáltunk, majd betértünk a medina (óváros) városrészbe, ahol fantasztikus látvány fogadott minket: különleges illatok, érdekes, néha lepukkant emberek, színes, hangos kavalkád. Kisétáltunk az óceán partra, megnézni a világ 3. legnagyobb mecsetét, ahova másnap be is jutottunk. Ez a II. Hassan mecset (a világ legnagyobb mecsete Mekkában, a 2. Medinában van, tehát mindkettő Szaúd-Arábiában található, ahova esélyünk se lenne bejutni, mivel oda csak muzulmánok mehetnek be.) A II. Hassanba 25000 ember fér be (20000 férfi és 5000 nő), Ramadánkor van tele és előtte a tér is, ahol 80000 ember fér el. Utána találkoztunk egy ausztrál párral (Steve és Nicole), akikkel sétáltunk és kávéztunk egyet. Innen rohantunk vissza a szállásra felvenni a csomagunkat, hogy elérjük a vonatot Marrakechbe. 3 óra volt az út (a vonatjegyek kb. feleannyiba kerülnek mint odahaza és a színvonal is klasszisokkal jobb…).
Nagyon szép helyen találtunk szállást, közel a Jemma-El-Fna térhez, ami Afrika legnagyobb tere és a világörökség része. A tér igazi neve hátborzongató jelentésű „Holtak gyülekezőhelye”, mert annak idején a szultán itt tűzette lándzsára a kivégzett lázadók fejét. Mindezek ellenére a legnépszerűbb emberi gyülekezőhely Marokkóban. Egy épület tetőteraszán vacsiztunk (Kuszkuszt és tajine-t ettünk, mindkettő tradicionális étel Marokkóban. A kuszkusz berber eredetű szó, olyasmit jelentett, hogy „jól megsodort”. Sok helyen még ma is kézzel sodorják-pödrik gömböcökké, enyhén benedvesített és belisztezett kemény búzadarából. Ezt készítik el zöldségekkel és csirkével vagy bárányhússal. A tajine igen változatos marokkói étel, csirke-, bárány-, borjú-, haldarabok (vagy-vagy) szép lassan összefőzve zöldségekkel egy speciális cserépedényben.), hogy rálássunk a térre, ahol délután és este van a csúcspont. Hogy milyen a hangulat? Dobok pergő ritmusa kavarog a porban és hőségben, míg kígyóbűvölők, zenészek, mesemondók, jövendőmondók mutatják be egymás mellett produkciójukat.
Zöldséges kuszkusz – tradicionális marokkói étel
3. és 4. nap:
Reggel felmentünk a szállásunk tetőteraszára épp reggelihez készülődve. Egy mellettünk levő asztalnál egy ismerős srác írogatott képeslapokat. Jobban megnéztük és kiderült, hogy Steve az, az ausztrál srác, akivel 2 napja Casablancaban találkoztunk. „Véletlenül” a barátnőjével Nicole-lal épp ugyanabban a hotelben szálltak meg, ahol mi is!!! Ilyen kicsi a világ! Mennyi volt ennek az esélye, amikor jópár 100 szálláshely van Marrakechben…
Marrakech, Jardin Majorelle
Ma egész nap Marrakechben mászkáltunk, legalább 15 km-t gyalogoltunk. Fantasztikus az ország, úgy is nevezhetném Marokkót, hogy „crazy country”, vagyis őrült ország. Az emberek mosolyognak, kedvesek, néha persze ránk szállnak, de elzavarjuk őket, mert mindenkin nem lehet segíteni. Ma például találkoztunk egy 78 éves bácsival, aki beszél franciául, arabul, spanyolul és angolul. Néhány dolgot elmesélt nekünk és adtunk neki 20 dirhamot (22-vel kell szorozni). Jókat eszünk és rengeteg friss narancslevet iszunk. Találtunk a fő téren a Jamma-El-Fna-n egy helyet, ahol 3 dl frissen facsart narancslevet 3 dirhamért, azaz 66 Ft-ért adnak. Az idő fantasztikus, ma a napon 40 fok volt, jól le is pirultunk, pedig bekentük magunkat. Holnap délelőtt még Marrakechben maradunk és délután tovább állunk Imlilbe, az 1700 méter magasan fekvő Atlasz-hegység beli kis faluba. Ott töltjük az éjszakát, majd másnap korán reggel indulunk a túrara, ami 22 km-es lesz oda-vissza és 1,5 km tengerszint feletti különbséget fogunk megmászni. A hegyekben a refugee (menedék) házban töltjük majd az éjszakát. A hangulat, az illatok, az ízek, színek mind-mind az ezeregy éjszakát idézik…
Jebel Toubkal, felfelé haladva
Jebel Toubkal, már majdnem elértük a célt 🙂
5. és 6. nap:
Túl vagyunk életem legnagyobb erőpróbáján… 🙂 Pénteken délután elindultunk Imlilbe, kb. 64 km-re van Marrakechtől délre az Atlasz lábánál 1700 méter magasan. Taxival mentünk, ami 650 Ft-ba került fejenként… Az első taxiban (kb. 30 éves Merci) heten ültünk a sofőrrel, a második taxiban (kb. egy 40 éves Peugeot 504 volt, amit a szentlélek tartott össze) tizenegyen a sofőrrel együtt… 🙂 De hát legalább olcsó volt! Mindjárt találtunk szállást, aztán kajcsiztunk, tajine-t. Nincs sok választási lehetőseg, tajine vagy kuszkusz. Tettünk egy nagy sétát a faluban a hegyekben. Szombaton elindultunk a nagy túrára, hegymászásra, 3270 méter magasra mentünk fel, iszonyat nagy hegyeken másztunk át, voltak havas részek is. Átmentünk egy Isten háta mögötti falun, ahol a gyerekeknek csokit és nyalókát osztogattunk. Előző nap direkt bevásároltunk ilyenekből, hogy ha utunkba akadnak gyerekek, akkor tudjunk nekik mit adni. Először négy gyerekkel találkoztunk, de nagyon gyorsan elterjedt a hír a faluban, hogy turisták édességet osztogatnak, szóval mint a sáskák ott termettek mellettünk és kapdostak a csokik után. 🙂 Az egész túra 7 óra hosszáig tartott, de a végén már nagyon elfáradtunk! Nagy nehezen odaértünk a refugee (menedék) házba, ahol azonnal belefutottunk két magyar lányba, akik már 20 éve Ausztráliában élnek, de jól beszélnek még magyarul. Kicsi a világ, nekünk magyaroknak! A házban nagyon hideg volt, de estére a gondnok begyújtott a kandallóba és főzött mindenkinek meleg vacsit. Hihetetlen, hogy még ez is Afrikában van, ahol éjszakára harisnyát, két zoknit, egy pólót és két pulóvert húztam magamra, hogy ne fázzak!
Ma reggel 8 óra fele indultunk vissza Imlilbe, iszonyat szélvihar volt a hegyekben. Néha a páromba kellett kapaszkodnom, hogy le ne fújjon a szél a hegyről… Visszafele kicsit könnyebb volt a túra, ugyanis 4 óra 15 perc alatt leértünk Imlilbe, de nagyon fáradtak voltunk a végére. Összepakoltuk a cuccainkat, majd újra taxival visszajöttünk Marrakechbe. Most itt töltjük az éjszakát, holnap reggel hajnali 5 órakor indulunk Fesbe. Nehéz szívvel ugyan, de itt hagyjuk eddigi kedvenc helyünket… Marrakech eszméletlen, a főtere (Jemma-El-Fna) olyan, mintha minden este valamilyen fesztivál lenne! ÉLNEK az emberek!!!
7. és 8. nap:
Tegnap hajnali 3/4 4-kor keltünk, hogy elérjük az 5 órási vonatot Fesbe. Taxit keresve belefutottunk egy ferde szemű lányba, akiről először azt hittük, hogy japán, majd kiderült róla, hogy szibériai orosz. A Kamcsatka-félsziget közelében élt, de mostmár Szentpéterváron lakik. Végig beszélgettük a 7 órás vonat utat, sőt még aztán este is találkoztunk vele és az amerikai barátjával. Mondtuk is neki, hogy ő az első szibériai, akivel találkozunk. Sokat megtudtunk az életükről, kultúrájukról. Fesbe érve tegnap az útikönyv alapján kerestünk szállást, plusz magyarok is ajánlottak a neten. Fes medina része (9400 utca, átjáró sikátor alkotja ezt a hatalmas labirintust, közöttük mintegy 1000 zsákutca) a világörökség része. Ha egyszer bemerészkedett az ember, elég nehéz kitalálni belőle. Mindezt tetézte, hogy az idő se volt jó, sőt az eső is elkezdett esni. Még délután megnéztünk egy bőrkészítő műhelyt, ahol kézzel dolgozzák fel az állatok bőret 900 éve. Kicsit büdös volt, mert galamb kakit használnak fel valamelyik művelethez.
Most reggeli után körbejárjuk a várost, felmegyünk egy dombra, a Merinidák síremlékeihez, ahonnan szép kilátás nyílik a medinára. Szerencsére mostmár újra süt a nap és kezd melegedni az idő, szóval jobb a kedvünk is.
9. nap:
Már Meknesben vagyunk, Festől kb. 60 km-re nyugatra. Ma reggel érkeztünk, és az állomás mellett azonnal találtunk is egy jó szállást, amit szintén az útikönyvből néztünk ki. Lecuccoltunk, majd elindultunk egy „gyűjtőhelyre”, ahonnan 30-40 éves Merci taxikkal (a sofőrön kívül 6 embert ültetnek bele) elmentünk egy közeli kisvárosba, Moulay Idrissbe.
Egy dombra épült hófehér, piramis alakú csodálatos kisvárosról van szó. Moulay Idriss az iszlám szent városa, zarándokhely. Itt nyugszik Moulay Idriss (Ibn Abdallah Ben El Hassan Ben Ali), aki a próféta lányának, Fatimának a leszármazottja volt. Miután körbejártuk, újra taxiba szálltunk és átmentünk egy Volubilis nevű helyre, amely az egykori Római Birodalom legnyugatibb városa volt.
Az 1755. évi földrengés elpusztította, ugyanakkor sok régi, már eltemetett részek ekkor kerültek napfényre. 1997 óta Volubilis szintén a világörökség részévé vált. 1,5 óra alatt körbejártuk, majd elindultunk visszafele. Útközben leintettünk egy ősrégi kisbusz szerűséget, így a helyiekkel utazva kemény 4 dirhamért (88 Ft) visszajutottunk Moulay Idrissbe, ahonnan helyi buszjárattal visszajöttünk Meknesbe. Vacsiztunk isteni grillcsirkét, salátával, sült krumplival, rizzsel és fincsi helyi szószókkal… hmm, csurog már a nyálatok? 🙂
Holnap Meknes medina részét járjuk be, majd délután átvonatozunk Rabatba. Ez lesz az utolsó állomásunk Marokkóban… Fájó szívvel fogunk búcsúzni ettől az országtól, mert tényleg beleszerettünk! Az emberek mindig mosolyognak, kedvesek, segítőkészek. Több nyelven (franciául, angolul, spanyolul, németül) beszélnek és az egyedüli magyar, akiről be tudják azonosítani az országunkat, Puskás Öcsi! 🙂
Meknes, Moulay Ismail Mauzóleum
10. és 11. nap:
Utolsó esténk Marokkóban, jelenleg Rabatban vagyunk. Ma korán reggel keltünk Meknesben, hogy még körül tudjuk járni a város medina részét. Az idő nem volt valami kedvező, szemerkélt az eső és csak 17-20 fok volt. Nincs olyan meleg, mint Marrakechben (30-40 fok). Rengeteget sétáltunk, sokat és finomakat ettünk, kipróbáltunk mindenfélét (pl. cukornád juice). Koradélután aztán visszamentünk a hotelünkbe, hogy felvegyük a csomagokat és kiszaladtunk a 2 percre lévő állomásra. Rabat kb. 2,5 óra volt vonattal. Épp egy tüntetés kellős közepére érkeztünk meg a fővárosba. Emberek tiltakoztak, munka=méltóság volt az egységes pólójukra írva több nyelven. A rendőrök le is kapcsoltak egy-két embert, de aztán szétvonult a tömeg.
Rabat, II. Hassan torony
Nagyon szép Marokkó fővárosa, látszik, hogy erre sokkal jobban vigyáznak. Azért itt is vannak szemetes utcák, de nem annyira, mint a többi helyen voltak. Elég gyorsan megtaláltuk a szállást, ami az állomás közelében van a főutcához elég közel. Két szobát is megnéztünk, majd a kedvezőbbet, szebbet ki is vettük. Egyből kisétáltunk az óceán partra, hogy még elkapjuk a naplementét. Gyönyörű volt, 3-4 méteresek voltak a hullámok, mert borzasztóan fújt a szél és tiszta sós volt a levegő. Utána vacsiztunk egy finomat. Hiányozni fognak a marokkói saláták, szendvicsek és a tradicionális kaják. Holnap még nagyon hosszú nap vár ránk, elég sok mindent meg szeretnénk nézni. Koraeste indulunk majd vissza Casablancaba és onnan ki a reptérre, hogy elérjük az éjszaka induló repülőnket.
A híres mentatea és a legfinomabb tejeskávé evör 🙂
***
Eddig tartott az izgalmakban bővelkedő, de szívdobogtató marokkói utazásunk az arab világ legnyugatibb országában. Persze betelni soha nem lehet a látottakkal és sokszor eszünkbe jutott az elmúlt hónapokban, hogy mi van még Marokkóban, amit nem láttunk? Mi a klasszikusnak számító útvonalat jártuk végig, amely az ország fő vonzerejét adja és az utazó itt találkozhat leginkább a történelemmel, az építészettel, a hagyományokkal. A csempeburkolatok, stukkók és cédrusfa mennyezetek elbűvölő hatással vannak az emberre. Ide mindenkinek el kell látogatnia egyszer!
Ma as Salamah Al-Maghrib! Azaz „Viszlát Marokkó” arabul…
Cafe Cinnamon mondta
Nagyon jó!!!!! Én is menni akarok! Az útvonaltervet ti, saját magatok készítettétek és magán úton voltatok? Vagy utazási iroda szervezésében?
Zizi mondta
Szia Cafe Cinnamon,
az útvonaltervet mi magunk állítottuk össze a Lonely Planet Morocco útikönyv alapján. Mi a klasszikusnak számító útvonalat jártuk be, de szívesen mennénk még jó néhány kimaradt helyre.
Nem utazunk utazási irodával, max. a repülőjegyünket vesszük ott. 🙂
Lonely Planet, két hátizsák, két repülőjegy és némi pénz – így indultunk el Marokkóba. Még első éjszakára se foglaltunk szállást. Szerintem Marokkóban nem is szükséges. Annyi hostel, hotel van, hogy valahol csak sikerül egy szobát találnod.
Szóval hajrá, nagyon ajánlom ezt az országot!