Tudom, tudom… jó lenne már egy recept is a blogra! Az az igazság, hogy eléggé el vagyok havazva, de nem panaszkodom. A fotósuli most elég sok időmet elveszi, mert gyakran járunk fotózni, utána persze elég sok idő, amíg a képeket kiválasztom, megszerkesztem. Meg ugye dolgozni is kell, meg helytállni az élet egyéb területein… De, ahogy gimis osztálytársam Á. mondaná, „Ami késik, az nem mindig a busz!” 🙂 Szóval receptekkel is jövök hamarosan!
Két hete a Füvészkertben jártunk makrofotózáson. Ez már egy kicsit izgalmasabb téma volt számomra, mint a sportfotózás. Szerintem jobban meg is tudtam mutatni magamat, jobban el tudtam mélyedni a témában és néhány képem egész jól sikerült. 🙂 A makrofotó tanárunk, Nagy Z. László külön megdicsérte a csoportot, hogy jól teljesítettünk és megjegyezte, hogy néhányunknak érdemes lenne a makrofotózással foglalkoznia! 🙂
Tényleg születtek igazán zseniális képek. Csodálatos a természet felnagyítva. Többen fotóztak méhecskéket, amikor gyűjtik a virágokból a virágport, és a sárga virágpor szemcsék látszódnak a lábaikon! El tudjátok képzelni ezek milyen apró dolgok??? Mégis a fotózás egy olyan csoda, amely ezeket az apró dolgokat és pillanatokat visszaadja nekünk.
Jó lenne, ha lenne lehetőség újabb makrofotózásra. Akkor már biztos, hogy közelebb merészkednék a növényekhez, bogarakhoz, állatokhoz és még jobb képeket tudnék készíteni. Sok képet készítünk egy-egy gyakorlat alkalmával, de nagyon sok közülük nem sikerül jól… ez csak otthon derül ki, amikor megnézem a képernyőn.
Általában nem vagyok megelégedve a képeimmel, mindig a maximalizmusra törekszem az élet egyéb területein is! 🙂 Vannak „jó” képeim, de kevésnél marad tátva a szám, hogy „Whoaaa, ez aztán igen!”. Ahhoz képest, hogy totál lelkes amatőr vagyok, azért kezdek ráérezni a lényegére, de észrevettem magamon, hogy én inkább érzésből fotózom. A színek, látványok, pillanatok hatnak rám, ezekből kreálok valamit. A fotózás technikai részéből azonban még korrepetálásra szorulok. A száraz matematikai, technikai, fizikai dolgokat kellene összekapcsolnom (rekesz, idő, iso hármas egysége)… ehhez igénybe szoktam venni egy-két profi segítségét. 🙂 H. barátnőmmel sokszor „zaklatjuk” a fotós tanárainkat vagy profi/már fotós múlttal rendelkező csoporttársainkat (igen, igen, profik is járnak a tanfolyamra), hogy az adott képhez mi lenne a tökéletes beállítás.
Az itt látható képek a kedvenceim. Úgy gondolom ezek sikerültek a legjobban. Jó lett volna még bogarakat többet fotózni és még közelebbről. De hát ez volt életem első makrofotózása… ha a maximalizmusra törekszem, kerülhetnek még ki „whoaaa” képek a kezeim közül.
Eláruljátok, hogy nektek melyik a kedvencetek?
Fotós kalandok 1.
Fotós kalandok 2.
Szerintem eddig ez a legjobb sorozat!
Legalább is ez a mikrós természetfotózás nagyon közel áll a szívemhez.
Nekem a katicabogaras és az előtte lévő fehérvirágos kép a kedvencem.
Szia!
A csiga mindent visz!
Ohhhh, I ADORE these photos, Zizi! 🙂 And I’m so glad you friended me on Facebook. 🙂
Hosszas tűnődés után a katicabogaras és a második helyre a pálmalevél futott be. (pedig nincs is lába)
De nagyon tetszik a korábbi liliomfa is 🙂
Krista,
I do a photograpy course and these close-up photos were took 2 weeks ago in the Botanical Garden in Budapest.
gasztrobox!
Örülök, hogy tetszik a csigás. Én is érdekesnek tartom azt a fotót.
Anyul,
a pálmaleveles tényleg jó, bár itt a blogon nem eredeti méretben van fent és eredetiben igazán ütős. A katicás vicces, ahogyan a hangyával „barátkoznak”. 🙂
A korábbi postban pedig tulipánfa szerepel, bár te lehet, hogy úgy ismered, hogy liliomfa? Csodásak, amikor nyílnak!
Gratulálok a képekhez, nekem már most közel tökéletesek 🙂 Ami nekem a legjobban teszik az a csigaházas, és a katica vs. hangya 🙂
Köszönöm Ildikó!
mindegyik 🙂
Köszönöm Borsó! 🙂