Totál elmaradásban vagyok, már, ami a beszámolót illeti, de néha magával ragad a hétköznap mókuskereke és a rengeteg tennivaló közül, a blog a végére marad, amikor már nincs erőm hajnal 1-kor kitenni egy új bejegyzést. A receptek állnak sorban, én meg kapkodom a fejem, hogy mikor lesz már végre időm, hogy megosszam veletek. Hát most!
A cukormentes kihívás második hete egész jól telt, azonban a tojást annyira megkívántam, hogy muszáj volt ennem tükörtojás formájában. Összesen az első alkalom óta még három alkalommal ettem tojást. Érzem, hogy a teljes vegán életmódra még nem vagyok készen, pedig rengeteg vegán ételt főzök, ilyeneket eszünk, de valahogy a tudat, hogy azért bármikor ehetek egy kis sajtot és tojást is, megnyugtat. Most viszont, hogy „megvontam” magamtól a tejtermékeket és a tojást, nem érzem magam jól. És, ha nem érzem jól magam, hiányoznak ezek az ételek, akkor nem erőszakolom meg a testem, hogy teljesen megvonjam magam ezektől az élelmiszerektől. Igazából tejtermékek közül leggyakrabban sajtot és vajat szoktam enni, tejet már gyerekkoromban sem szerettem, joghurtot/kefirt negyedévente egyszer eszem, amikor megkívánom. Egyébként egész jól megbarátkoztam a vegán sajtokkal és a minőségi margarinnal. Tojást pedig többnyire rejtett formában süteményekben eszem, de néha megkívánom a tükörtojást és akkor sütök magamnak egyet… vagy nyáron a tojásos nokedlit fejes salátával. Én úgy működök, hogy, amit megkívánok, azt vagy azonnal vagy egy-két napon belül meg kell csinálnom, mert addig a belső hangom nem hagy békén és hagyja, hogy kattogjon a fejemben: tojásos nokedli, tojásos nokedli. Nincs mese, muszáj megfőzni.
A harmadik hét az édességek utáni sóvárgásról szólt. Például elmentünk egy étterembe, ahol pizzát ettünk és az édességes pultnál megláttam a sajttortát. Na, a belső hang megszólalt: sajttorta, sajttorta. Annyira megkívántam, hogy már szenvedtem. A 70%-os csokikockák is hiányoznak, ez az igazság. Az egyedüli édes nasi a natúr ripsz-ropsz, rajta mandulvajjal és anyukám cukormentes szilvalekvárjával. Néha négy szeletet is megeszek, hogy csillapítsam az édesség utáni vágyamat. Most szombaton a biopiacon megkóstoltunk cukormentes meggyes-mákos és szilvás rétest, valamint almás és gesztenyés pitét (Lét Reform termékei, itt találjátok a választékot és rengeteg a cukormentes süti). Mindegyik almával volt édesítve, teljeskiörlésű lisztből készültek és isteni finomak voltak, főleg a gesztenyés pite. El is határoztam, hogy ezután mindig ezeket esszük szombatonként, mert finomak, elég édesek és vegánok is.
Hát itt tartunk… most már vágom a cetlit, hogy még hány nap van hátra a kihívásból. Nem tudom még, hogy mivel törjük meg a cukormentes kihívást, de bőven van terv a fejemben, ugyanis márciusban elkezdem tesztelni Ádi szülinapi tortáját is. Az ízek már nagyjából összeálltak a fejemben, de szeretném tesztelni mielőtt élesben is kivitelezem. Természetesen a torta vegán lesz és valószínűleg cukormentes is, banánnal tervezem édesíteni. Ha jól sikerül, biztosan felkerül majd a blogra is.
Nóra – összefoglaló beszámolója
És akkor jöjjön a recept. Néhány vöröslencse levest már készítettem. Szeretem, mert ezt a fajta lencsét nem kell beáztatni, gyorsan megfő és rengeteg ízvariáció kihozható belőle. Ez a leves nagyon nagy adag, mi I.-vel néhány napig ettük, kiadós és laktató. A pisztácia pesto csak ráadás, anélkül is fogyasztható. A receptet a Kinfolk oldalán találtam. A pisztáciát a Noosti Kft-től kaptam tesztelésre és nagyon meg vagyok elégedve a minőségével.
Vegán köményes vöröslencse krémleves pisztácia pestoval
Hozzávalók 6 főre:
A leveshez:
– 3 bögre (kb. 500 g) vöröslencse, jól átmosva
– 10 bögre (kb. 2,5 liter) zöldség alaplé
– 2 nagy fej vöröshagyma, felaprítva
– 5 gerezd fokhagyma, felaprítva
– 1 nagyobb alma, meghámozva, csumája eltávolítva és szeletekre vágva
– 1 evőkanál köménymag
– 1 evőkanál chili pehely
– olívaolaj
– só, bors
A pestohoz:
– 1 bögre natúr, hántolt pisztácia, száraz serpenyőben 4-5 perc alatt megpirítva
– 3/4 bögre petrezselyem, felaprítva
– 1/4 bögre olívaolaj
– 1/2 citrom leve
– csipet só
(A recepthez használt bögre 250 ml-es.)
Egy nagy lábasban hevítsünk legalább 1/4 bögre olívaolajat, adjuk hozzá a vöröshagymát, majd az almát és 2 teáskanál sót és főzzük 6-8 percig. Ekkor adjuk hozzá a fokhagymát, a köménymagot és a chili pelyhet és főzzük néhány percig, amíg illatos lesz. Adjuk hozzá a vöröslencsét, öntsük bele az alaplevet és fedőt téve rá főzzük kb. 20 percig, amíg a vöröslencse megpuhul. Ha nagyon habzik a teteje, akkor a habot időközönként távolítsuk el a tetejéről szűrőkanállal.
Adagokban turmixgépben pürésítsük teljesen simára, majd öntsük vissza a lábasba, ízesítsük, ha szükséges, ha pedig túl sűrűnek találjuk öntsük még hozzá egy kevés vizet.
Robotgépben aprítsuk fel a pisztáciát, hagyjunk benne néhány darabos részt. Öntsük egy kis tálba, adjuk hozzá a petrezselymet, az olívaolajat, citromlevet, keverjük jól össze és ízesítsük ízlés szerint.
Tálaljuk a levest melegen és tegyünk rá egy keveset a pestoból.
Niki says
Utolsó hét 🙂 Én már eldöntöttem, hogy a nyers avokádós csokitortáddal fogok ünnepelni 🙂
Érdekes egyébként egyáltalán nincs rajtam a cukor-ehetnék, pedig sütöttem a családnak brownie-t, fánkor, kuglófot…. Sőt a gyerekekkel sütizni is voltunk a Sugar!-ben.
Viszont pénteken a 12 éves lánykám azzal lepett meg minket, mire este hazaértünk, hogy bevásárolt hozzá és készített almás rétest… nem tehetettem meg, hogy nem eszek belőle 🙂 Ez volt az első ilyen megmozdulása és nagyon büszkék voltunk rá.
A citromos víz is jó ötlet, azóta a reggel lefőzött meleg gyógyteámba mindeg csavarok egy fél citromot/lime-ot.
Niki legfrissebb bejegyzése: Fehérboros-olívaolajos sütemény Neil Perrytől
Zsófi says
Természetesen nekem is meg van már hogy mit fogok enni szombaton, egy máltai füge lekvár várja a március elsejét 🙂
Alapvetően nekem nem múlt el az édes íz iránti sóvárgásom, viszont semmilyen „mű” édességre nem vágyom, inkább gyümölcsökre vagy nyers sütikre.
Nagyrészt sikerült tartanom a gluténmentességet is, amit kitűztem célul, ez igazán jó hatással volt a szervezetemre, ennek külön örülök.
Ja és ezek után kétszer meggondolom, hogy például egy banánkenyérbe rakok-e külön barna cukrot vagy elég csak a természetes édesítés.
Petra says
Kedves Zita!
Már régóta olvasója vagyok a blogodnak és úgy gondoltam itt az ideje, hogy elmondjam mennyire is hálás vagyok neked a receptjeidért. Már sokat kipróbáltam közülük, amik isteni finomak lettek( és persze egészségesek), ma pedig ebédre csináltam meg ezt a levest. Hihetetlenül finom lett és a pisztácia pesto csak dobott az ízvilágán. Holnapra tervezem a cukkinis csokoládés „kenyeret” megsütni, biztos vagyok benne hogy az sem fog csalódást okozni.:)
Rezsu says
Nem mondom, jól bírjátok a csipőset….☺️ Nálam másfél liter készűlt és csak fél teáskanálnyit tettem bele, de ez nagyon csíp… (mondjuk ez thaiföldi chili, lehet az a gond🤔)
Zizi says
Igen, lehetséges, hogy a thaiföldi chili a ludas! 😉 A miénk nem lett nagyon csípős!