Maki Stevenson – akit Magyarországon Chef Makiként ismerhetünk – egy olyan családba született, melyben mindenki rajongott az ételekért. Már korán megismerte a gourmet ételek ízvilágát. Maki New Yorkban tanult a Natural Gourmet Institute-ban és olyan híres éttermekben dolgozott, mint a Megu és a Craft. Stílusát a finom, egyszerű alapanyagok, tápanyagban kiegyensúlyozott élelmiszerek jellemzik távoli tájak ízvilágával fűszerezve. Saját főzőiskolát működtet Budapesten, melyet az otthonában alakított ki a nappalival egybenyitva, így tágas, világos térben főzhet a tanulni vágyókkal.
ZK: Mit kell tudnunk rólad?
MS: Japánban születtem, életem felét ott töltöttem, a másik felét pedig az USA-ban. Zeneművészeti diplomát szereztem a Texas Christian University-n (Texasi Keresztény Egyetem), ahol találkoztam a férjemmel. A diplomaosztó után jöttem először Magyarországra, amikor őt meglátogattam.
ZK: Mikor kezdtél el főzni?
MS: Már akkor, amikor gyerek voltam. A szüleim imádják a gasztronómiát, igazi gourmet-k, az anyukám pedig szintén tartott főzőtanfolyamokat. Szóval mindig finomakat ettünk. 🙂
ZK: Hogyan vált a főzés megélhetéssé?
MS: Az egész akkor kezdődött, amikor elhatároztam, hogy ezt a szakmát hivatalosan is meg szeretném tanulni (a Natural Gourmet Institute-ban). Ezután pedig 2003-ban new yorki éttermekben kezdtem el dolgozni.
ZK: Japán? USA? vagy Magyarország? Melyiket részesíted előnyben?
MS: Hmmmm… nehéz kérdés. Ételek szempontjából Japánt és USA-t választom. Nyugodt életmód miatt pedig Magyaroszágot.
ZK: Mi a legfurább számodra a magyar étkezési szokásokban?
MS: Az, hogy a magyarok agyon főzik a zöldségeket, eldobják a zöldségek még ehető részeit. A napi hús/felvágott fogyasztást is soknak találom.
ZK: Mi hiányzik Japánból?
MS: Minden… a fürdőktól kezdve a rizsig, piacokig, a télen is kék égboltig, a részletekre való alapos figyelem, a kedvesség, a pontosság. És természetesen a családom.
ZK: Készítettél már olyan ételt, ami nagyon különleges volt és sikere lett?
MS: Nem emlékszem, hogy elkészítettem volna A legkülönlegesebb ételt. Bármelyik étel, amelyik különleges, az azért van, mert jók az alapanyagok és jó a társaság, akikkel elfogyasztom. Elkészítheted a legjobb ételt is, de ha rossz a társaság, az étel se fog ízleni.
ZK: Kedvenc magyar ételed?
MS: Időről időre változik. Jelenleg a meggyes pite a kedvencem, néhány napja pedig a babgulyás volt. 🙂
ZK: Kedvenc japán étel?
MS: Nattoh mekabuval!! (Erjesztett szójabab szárított hínárlevéllel – szerk.) Ezt fogom enni a halálos ágyamon!!
ZK: Hol szerzed be az alapanyagokat a főzéshez?
MS: Lokálpatrióta vagyok. Szinte mindent a Lehel piacon vagy a környéken lévő bio ABC-ből szerzek be.
ZK: Sok helyen jártál a világban. Mi volt a legemlékezetesebb fogás, amit ettél? És miért?
MS: Nem tudok csak egyet választani. Ettem nagyon finom csirke levest – melyet a Karin törzs készített el – Thaiföldön egy 9 órás túrázás után. Azért is ízlett nagyon, mert az állatot ők maguk nevelték és csak miattunk vágták le. Ettem Svédország déli részén a tengerparton isteni ratatouille-t, amit szabad tűzön főztünk, hozzá nagyon finom bort ittunk és friss, ropogós bagettet ettünk, melyet a sógornőm sütött. Közben néztük a partról a tökéletes naplementét, majd később a teliholdat. Bármilyen étel lehet mennyei ízű, ha jó energia és szeretet párosul hozzá.
ZK: Most egy másik fajta utazásra készülsz. 🙂 Azt hiszem elárulhatjuk az olvasóknak, hogy hamarosan anyai örömök elé nézel. Hogyan befolyásolja ez majd a főzőiskolád működését? Lesznek még tanfolyamok Makinál?
MS: Több külső segítségre lesz szükségünk a jövőben, terveink szerint az őszi szemesztert ugyanúgy folytatjuk majd, mint eddig. Több vendégtanárt tervezünk meghívni és szeretnénk kibővíteni a kurzusainkat még több egészséget támogató témával.
ZK: Köszönöm az interjút Maki. Kívánok sok-sok örömet, kicsattanó egészséget neked és a kisbabádnak és erőt az új kezdethez!
(Makinak 2010. április 23-án megszületett a kisfia, a neve Ezra lett. Részleteket itt olvashattok.)
Vélemény, hozzászólás?