Fotós kalandok 4.

Csörög az ébresztő… most az egyszer nem a szundit nyomom meg, mert nincs idő szundizásra. Hajnali 2 óra van… annyi időm van, hogy igyak egy teát, fogat mossak, felöltözzek, csomag összepakolva és már jön is értem D., a csoporttársam. Hajnali 1/4 4-kor indulunk az iskola elől természetfotózásra Nógrád megyébe. Első megállónk Drégelyvár, ahol a napfelkeltét fotózzuk. Amikor kiszállunk a buszból a természet lágy ölén, még az orrunk hegyéig se látunk olyan sötét van. Mire mindenki összepakolja a felszerelését, már pirkad, de még így se veszünk észre a hepe-hupás úton nagyobb tócsákat, így belelépünk (még jó, hogy gumicsizmában vagyok). Felérünk a várba, hideg van és a nap nem kel  időben. Biztos ő lenyomta a szundit még egy párszor, mert fáradt. 🙂 Fényképezzük egymást (úgyis kell néhány werk képet is leadni) és a zöldülő erdőt, közben majd megfagyunk.

Kb. 20 perccel később a hivatalosan kiírt idő után, a nap is kikukucskál végre és úgy dönt, felkel. Gyorsan kattintgatunk, csinálunk néhány képet, majd elindulunk a buszokhoz.

Irány Kemence a Börzsönyben, ahol egy jó kis zsíros reggeli (nem az én gyomromnak és táplálkozásomnak való) után elindulunk egy 4 órás túrára a patak mentén az erdőbe. A lányok többsége most cseréli le a cipőjét gumicsizmára, ugyanis előfordulhat, hogy a patakban állva találod meg a legérdekesebb témát a fotózáshoz. Egy ilyen eseményre érdemes felkészülni megfelelő védőfelszereléssel.

Fotó: Vankó Bence

Elindulunk… ki a patak jobb partján, ki a balján. Sok-sok téma akad az erdőben, többek között virágok, bogarak, szalamandrák, színek, patak, vízesés, régi sínek, kidőlt fatörzsek, az élet apró pillanatait örökíthetjük meg.

Néhány szalamandra is előkerül, nőstények. Annak ellenére, hogy vemhesek, némelyiknek igen gyors a mozgása. Nem könnyű lencsevégre kapni róla egy portrét. Ez sem tökéletes kép, de szemléltetésnek megfelelő. Én sem tudtam korábban, hogy fekete alapon sárga pettyes a szalamandra.

Az erdő továbbra is búja és zöld. Azon gondolkodom, hogy ősszel is csodálatos színekbe öltözhet. Érdemes  lenne vissza látogatni erre a helyre az elmúlás időszakában is.

A 4 órás túra után fáradtan rogyunk össze a buszok mellett és megvárjuk, amíg mindenki visszaér. Ebéd következik, szintén Kemencén, majd egy rövid pihenő után irány egy újabb néhány kilométeres szakasz gyalog, felszerelésekkel és tele-tele fotótémával. Hopp, valaki beleesik a patakba… ő sajnos fényképezőgép szárítással folytatja a túrát a buszban. Fáradtan még látok lehetőséget a virágzó cseresznyefában, így állvány felállít, gép beállít és már lövök is. Így sikerültek:

Beszállás a buszokba, elindulunk Nógrád községbe, ahol Nógrád vára áll. Megállnak a buszok, mi meg feltekintünk, hogy „Oda kell felmásznunk?”. Felszerelés elő, buszból kiszáll, felcaplat a várba, ahonnan csodás kilátás nyílik a környékre és a naplemente is fantasztikus látványt nyújt.

Hazafelé a buszban a többség már el-el szundít, hiszen több, mint 20 órája vagyunk ébren. A nap fantasztikusan telt, olyan helyeken túráztunk, ahol még korábban nem jártam. Mindez nemcsak a fotózásról szólt, hanem a fitneszről is. Este úgy dőlök az ágyba, hogy nem kell altatni. Másnap viszont érzem a lázat az izmaimban, de ennek örülök, mert tudom, hogy előző nap jócskán megtornáztattam a testemet. 🙂

Ja, és egy kakukktojás a végére. Így nézek ki alkotás közben, amikor természetet fotózok! 🙂

Fotós kalandok 1.
Fotós kalandok 2.
Fotós kalandok 3.