Összegyűjtöttem néhány dolgot, amiket az utazás során tanultunk, tapasztaltunk vagy bevált számunkra egy kisbabával történő utazás alatt. A londoni utat a 13 hónapos kisfiunkkal, Ádámmal csináltuk, aki vegán étrenden van és két-három alkalommal (reggel, este és éjszaka) még szopizik (a blog bejegyzést korábban kezdtem el írni, azóta már csak egyszer van szoptatás, reggelente!). Remélem hasznos lesz számtokra a leírt néhány információ. Ha van saját tapasztalatotok, amit feltétlen szeretnétek megosztani, azt írjátok meg a bejegyzés alá kommentben, így mindannyian tudunk tanulni belőle.
1. Legyünk rugalmasak!
Ez az első és legfontosabb szabály: RUGALMASSÁG! Természetesen szerettem volna mindent kipipálni a listámról, amit felírtam magamnak, hogy hova menjünk el feltétlenül, de az élet közbeszólt, így inkább lazábbra vettük a gyeplőt, mint, hogy rohanjunk egyik helyről a másikra, plusz ugye figyelembe kellett vennünk egy 13 hónapos igényeit is, akiről érdemes tudni, hogy az egész út alatt (repülés, városnézés, shopping, stb.) mintagyerekként viselkedett. Jó pár tervezett helyre azért eljutottunk, meg olyanokra is, amelyekre az út során bukkantunk. A napi ritmusunkat megtartottuk, de nyilván ebéd után nem rohantunk haza, hogy Ádi aludni tudjon, hanem aludt inkább a babakocsiban, amíg mi nézelődtünk vagy leültünk egy bambira valahol. A napok eléggé elhúzódtak, az egy órás időeltolódás sokat számított, meg az is, hogy északabbra voltunk, este 9 órakor még sütött a nap, így mindennap későn fektettük le Ádit. Úgy voltunk vele, hogy nyaralás alatt ez megengedhető, ha hazaérünk, majd visszaállunk az eredeti fektetési időpontra. Néhány napra szükség volt rá, de utána helyreállt a rend és azóta a szokásos időben fekszik Ádi.
2. Válasszunk gyerekbarát szállást!
Olyan helyet kerestünk, ami közel van a konferencia helyszínéhez, így napközben is láthattam Ádit, mert I. be tudta hozni. Először hotelre gondoltunk, de aztán az AirBnB-n böngészve találtunk egy családot, akik azon a környéken laknak, ahol a konferencia is volt, így írtunk nekik. Kiderült, hogy két kisgyerekük van, nagyon szimpatikusnak találtuk az egész családot, így elhatároztuk, hogy hozzájuk megyünk. Mindenképpen jó döntés volt, mert náluk a kisgyerekek miatt volt etetőszék, kiságy, mosógép, szárítógép, játékok, stb. – amelyek a mi rendelkezésünkre is álltak és nagyon megkönnyítették a mindennapjainkat. Nem beszélve a család hatalmas konyhájáról (sok-sok plusz pont részemről 🙂 ), a jó környékről (sok park, játszótér a közelben) és hogy egy angol család személyében nagyon kedves barátokra találtunk.
3. Vigyük a babakocsit és a hordozót is!
Igen, mindkettőre szükség van! Pont az utazás előtt két nappal egy „apróbb baleset” történt az esernyőre csukható babakocsinkkal, így gyors körbe telefonálás után kiderült, hogy az egyik család kölcsön tudja adni a babakocsiját. A becsekkoláskor rárakják a szalagot, de a babakocsit vihetjük egészen a repülőgépig, akkor kell leadni és berakják a csomagtérbe. Érkezéskor pedig a táskákkal, bőröndökkel együtt a forgó szalagra pakolják. A babakocsiban nagyon jókat aludt Ádi délutánonként, plusz sok csomag ráakasztható, így nem kell cipekednünk. A hordozót is használtuk néhányszor (nekünk Ergo Baby van), főleg, ha Ádi igényelte, hogy egy kicsit karban tartva vigyük, könnyebb volt a hordozóba beletenni és úgy vinni. Ugye magasabbról szemléli a világot a hordozóból, szóval változatosság szempontjából is jó néha a babakocsit hordozóra cserélni.
4. Használjuk ki, hogy babával utazunk!
Volt néhány hely, ahol nem akartuk kivárni a hosszú sort (pl. Gatwick reptéren érkezés, útlevél ellenőrzés), így előre mentünk és megkérdeztük, hogy a babával soron kívül mehetnénk-e. Természetesen előre engedtek minket, így nagyon sok időt (és esetleg hisztit is 🙂 ) megspóroltunk magunknak. Ezután igyekeztük kihasználni az ilyen szituációkat. Az esetek 98%-ban mindig előre kerültünk és volt olyan is, hogy szóltak nekünk, hogy máshol álljunk sorba, ami külön gyerekeseknek van fenntartva, így gyorsabban sorra kerülhetünk.
5. Étkezés
Néhány dolgot vittünk magunkkal, mert noha Londonba utaztunk, ahol elég könnyen tud egy vegetáriánus/vegán étkezni, azért babával nem olyan könnyű mindent megoldani.
Reggeli
Mi felnőttek kibírtuk volna az első kávézóig, reggeliző helyig egy pohár vízzel is, de nyilván Ádival nehéz lett volna megértenem, hogy az első legközelebbi helyen reggelizünk. Abban sem voltam azért biztos, hogy minden ilyen helyen van növényi tej, stb., így jobbnak láttam, hogy a reggelit otthon intézzük el. Kis tasakokba csomagoltam a napi tönkölydara vagy zabpehely adagokat (fahéjjal fűszerezve), így nem vittünk felesleges mennyiséget és azonnal tudtuk lábasba tenni. Rizstejből kis dobozosokat vittünk, mert az egy literes nem biztos, hogy elállt volna a hűtőben egy hétig, így egyszerűbb volt a kis dobozosokat használni. Ha éppen nem használtuk fel a teljes adagot, akkor a másnapi kásába még jó volt. Vittünk bio almát is a reggeli kásákhoz minden napra egyet, ehhez persze kellett a baba reszelő. Vittünk cumisüveget, előkét, kistányért és evőeszközöket, valamint a Philips Avent poharaiból néhány darabot, amibe jól lehet pakolni kölesgolyót, áfonyát, stb. Szóval minden reggel teli pocival indultunk útnak.
Ebéd, vacsora, snack
Az első néhány napra vittünk magunkkal bio babaételt is, arra az esetre, ha éppen ebédidőben nem vagyunk olyan helyen, ahol ebédelni tudunk, akkor Ádinak legyen azonnal ennivalója. Ezeket meg is ette szépen lassan, így csökkent a bőrönd súlya, lehetett vásárolni a helyére! 🙂
A Whole Foods Market gyakran látogatott hellyé vált, a frissen facsart zöldség- és gyümölcsleveit mindennap itta Ádi, ezenkívül minden gyerek kap egy ingyen gyümölcsöt (banán, alma, narancs) ajándékba, ha a szülők vásárolnak valamit. A Borough Market-on volt elég sok lehetőség vegetáriánus és vegán ételt enni, így az egyik ebédet ott oldottuk meg, a földre leülve dobozkákból fa evőeszközzel toltuk a finom falatokat. Ádi is élvezte nagyon. Egyik nap pedig piknikeztünk a Kensington Gardenben.
Nem csináltunk belőle problémát (és itt jön be az első pont: rugalmasság), ha Ádi nem evett főtt (vagy lehet, hogy főtt volt, csak nem meleg) ételt egy nap, a lényeg az volt, hogy jól lakjon finom tápláló ételekkel. Az avokádó elég olcsó és jó minőségű, így sokszor evett vacsorára avokádót teljeskiörlésű kenyérrel. Rengeteg gyümölcsöt evett napközben, volt, hogy betolt 200 gramm áfonyát vagy málnát és persze elmaradhatatlan volt – a szülők számára is életmentő 🙂 – kölesgolyó, amit bármikor be tudtunk vetni, ha kezdett nyűgös vagy éhes lenni.
Szintén itthonról vittem kölest, amit egyik nap meg is főztünk vacsorára neki. A konferencián kaptam egy bio konzerv levest – tudom, konzerv levest adok a gyereknek? De ez bio és az összetevőit illetően csak zöldség, rizs, víz, só és fűszerek voltak benne. Jó sűrű volt, szóval inkább főzelékszerű és jól passzolt a köleshez. Nemcsak Ádinak ízlett, hanem nekünk is.
6. Gyerekbarát helyek Londonban
A legtöbb helyen van etetőszék, néhány helyen pedig még extrát is adnak, ha babával, gyerekkel érkezünk. Megemlítem Jamie Oliver Recipease nevű főzőiskoláját-éttermét. Ádi kapott színezőt zsírkrétákkal, színes ceruzákkal. Noha ő még kicsi az ilyenhez, az én segítségemmel nagyon élvezte a színezést (és a zsírkréták földre dobálását 🙂 ). Sajnos itt pelenkázó nem volt. A Pret A Manger nevű kávézó láncolat viszont teljesen meglepett, különbözik a többi hasonló kávézó láncolattól. Az egyik üzletükben találkoztunk egy magyar fiúval, Gáborral, aki már menedzser és őt faggattam a kávézóról. Kiderült, hogy szinte minden üzletükhöz tartozik saját konyha és helyben készítik el az ételeket, így frissen kerülnek ki a polcra. A kávé és a tea tényleg bio minősítésű. A sütemények is háziak, egy néni készíti – most már nem a konyhájában, hanem az üzemében – csak és kizárólag a Pret A Manger részére. Van pelenkázójuk és ezenkívül a gyerekek ingyen kapnak babyccino-t, ez olyan baba cappuccino féle, természetesen kizárólag habosított tej (növényi tejből is lehet kérni!!!) egy vékony csík kakaóporral meghintve. Ádinak nagyon ízlett.
7. Repülés
Olyan járatot kerestünk, ami nem túl korán és nem is túl későn este indul, érkezik, így kényelmesen a napi rutinba iktattuk a repülést. Kicsit izgultunk, hogy Ádi hogyan fogja magát érezni fel- és leszálláskor, de igazából meg se kottyant neki. Nem tudjuk, hogy mit érzékelt belőle, noha mondtuk neki, hogy fent vagyunk a levegőben, egy repülőn, amit ő imád nézni lentről a homokozóból. 🙂 Több hasonló korú babával utaztunk oda- és visszafele is, így láttuk, hogy mindegyikőjüknél az első 20-30 perc nyugis, utána kezdődik a mocoroghatnék. 🙂 Vittünk enni- és innivalót, amivel le lehetett kötni újra néhány percre, majd jött a sétálás, szemügyre vettük az összes nyomógombot és, ha már nagyon unalmas volt minden, akkor anya elővarázsolt egy új apró játékot. 🙂 Az utazás előtt vettem néhány apróságot (könyv, baba puzzle, stb.), amik nem helyfoglalóak és az újdonság varázsával hatnak és segítségükkel újabb 10-15 perc nyugalom nyerhető. 🙂 Egyébként, ahogy a bejegyzés elején is írtam, Ádi nagyon jó fiú volt, szóval az első nagy utazásunk mindenképpen pozitív élmény… bátran nézünk elébe a következőknek!
Várom a ti tapasztalataitokat, ötleteiteket! Írjátok meg kommentben, ha tudjátok a tutit! 🙂
*****
Majmos előke és kistányér: {Monkie}.
Büszkék vagyunk Rád Ádika!
Úgy hozta a sors, hogy idén Tenerifén nyaraltunk Attival, aki 16. hónapját töltötte kint. Nagyon nagy dilemmában voltam, mert egyrészt jó lehetőség volt (ingyen szállás, étkezés, csak a repjegyet kellett nekünk venni), másrészt merjem-e bevállalni egy ennyi időssel akár az utazást (ami 5,5 óra plusz becsekk, transzfer, stb…), akár magát a nyaralást egy ismeretlen helyen. Ha tudom, hogy minden ennyire zökkenőmentes, egy percig sem gondolkodtam volna.
Ahogy te is írtad: vittünk játékokat a gépre, de egy azaz egy sem került elő, mert sokkal érdekesebb volt az ablakból kinézni, a redőnyét húzgálni, az övcsattal bajlódni, a kihajtható asztalkát tanulmányozni… Egyszer kétszer kellett vele sétálnia folyosón, és amikor fel-leszálláskor muszáj volt az öv, akkor nyűgösködött, de ezt leszámítva egy szavanunk nem lehet. Kint, ahogy szintén írtad, nekem is a rugalmasság volt a fő irányelvem, mert ott is más volt a napirend: 8 körül kelt a nap, este 10kor volt alkonyat. Atti szinte első perctől átállt arra a rtmusra, anélkül, hogy én erőszakoltam volna, viszont nem is tiltakoztam ellene. Mi is mászkáltunk kirándultunk, igaz én igyekeztem mindig autóban, vagy a szálláson lenni a délutáni alvásidőben, de nem estem kétségbe, ha épp nem jött össze. Szerencsére ő is nagyon rugalmasan kezelte a dolgokat, ha a szemfogai nem szólnak közbe, akkor szinte egy nyikkanás nélkül zajlik a nyaralások.
Nekünk nem volt választási lehetőség a menetrendet illetően, sőt, még utolsó hetekben is variálódott a pontos indulás időpontja, hiszen oda közvetlen járat csak egy megy hetente. Odafele éjfélkor, vissza fél 6or indult a gép… Nagyon féltem, mennyire felborul majd a napirend, milyen nyűgös lesz Atti, de úgy álltam hozzá, hogy muszáj lesz megoldanunk. Igazából nem volt mit, bár megébredt közben, de másnap, idegen helyen már a rendes napirendjéhez alakult a napja, itthon pedig 2-3 nap alatt tökéletesen visszaállt a régen megszokott rendszerünk.
A poggyászba szintén hozzád hasonlóan került rizstej – de örültem,mert ott is volt -, zabpehely, házi zabos kekszek, más egészséges rágcsálnivalók. Utóbbiak jó döntésnek bizonyultak,mert bár másban nagyon jó volt a kínálat, de ilyesmit nem nagyon találtam. Bébiétellel mi is készültünk, jól jött a kirándulós napokon. TTényleg téged ismétellek (remélem inkább erősítem meg a leírtakat ;)), voltak napok mikor az ebéd friss zsömi volt, friss zöldségekkel, krémekkel, mert épp azt mertem adni neki a mi menünkből. Persze igyekeztem a rendszert tartani, de olyan is előfordult, hogy többször evett keveset, inkább gyümölcsöket, ő sem nagyon kívánta a főtt ételt.
Mi babakocsit nem vittünk,csak az autós hordozót, ami jól jött, ha épp elaludt benne (még nem nőtte ki, bár már rendes ülést használunk,most ez tűnt hasznosabbnak) nem kellett macerálni, könnyen kiraktuk a homokba egy fa alá és folytathatta az alvást, mig mi strandoltunk például (ez is kap szalagot és vihető a fedélzetig, ha úgy van hely, velünk is maradhat az ülésre és utazhat abban a baba, ha nincs szabad hely, leteszik a csomagtérbe). A ssatos hordozó is hasznosnak bizonyult – mint mindig -, a városnézésekkor, túrázásokon, mert bár már rengeteget jár a saját lábán, nekünk is jobb volt sokszor így vinni őt ölben cipelés helyett. Ott nehéz lett volna a babakocsival közlekedni, homokban, hegyoldalban, stb.
Nagyon pozitiv volt a tapasztalatom bababarátság kapcsán, a szálláson külön katalógust kaptunk, amiből babacuccokat válogathattunk szükség szerint az úszópelustól kezdve a pelenkázón át egész a babaágyig, babakocsiig – ingyen! Mindenhol, a legutolsó, legegyszerűbb helyen is volt pelenkázó, vagy ha nem, akkor ezerrel dolgoztak azon, hogy biztosítsanak nekünk megfelelő körülményt hozzá. Rendkívül barátságosak, kedvesek voltak a kisfiunkkal és persze más gyerekekkel is, soha sehol ne éreztem magam kellemetlenül, ha ebédnél, vagy a medence mellett hisztisebb volt esetleg.
Mindig úgy gondolkodtam, hogy persze a baba az első, de vannak helyzetek, mikor neki is alkalmazkodni kell, közel másfél év alatt ez a két hét talán nem akkora nagy dolog… Ezt most sem bántam meg, sosem gondoltam, hogy életem egyik legjobb nyaralását egy ilyen kis gyerek mellett tudom megvalósítani és különösebb gond, baj nélkül. És nem csak nekünk: látni kellett volna az arcát a homokban fetrengve, a hullámokat ugrálva, vagy az állatkertben. Ha nem kapjuk a lehetőséget, magamtól nem mentem volna ilyen meszire, de örülök, hogy így alakult, igényelt egy kis előretervezést, és ahogy már írtuk rugalmasságot, de én mindenkit biztatok, hogy ennyit vállaljon be, mert megéri 😉
Judyt legfrissebb bejegyzése: 21/52 „Blue”
Köszönöm a hosszú leírást! 🙂
Én bevállaltam volna hosszabb utat is, mert akadnak olyan barátaink, akik a 4 hónapos kislányukkal (igaz, 4 hónapos kor, más mint a 13-14 hónapos) Ausztráliából hazarepültek Olaszországba harmincvalahány óra alatt és a kislánynak meg se kottyant: szopizott, aludt, kakilt, stb. 🙂 De olvastam blogokon is trükköket az utazással kapcsoltban, igyekeztem néhányat használni is.
Szerintem a szülők feleslegesen aggódnak, a babák nagyon könnyen tudnak alkalmazkodni az adott szituációhoz. A lényeg, hogy legyen mit enni, inni, meg legyen lehetőség mozogni és akkor már boldogok! 🙂
Igen, nekem is sokat jelentett a tudat, hogy barátaink között van, aki Kanadából ikrekkel jött haza, vagy aki pl 2 éves gyerekkel USAba ment. Persze más a kisebb, tavaly fél éves volt, amikor Horvátországba mentünk, és bár az sem volt különösebben problémás út, most szerintem sokkal zökkenőmentesebb volt minden (bár néha visszasírtam a csak szoptatásos életmód előnyeit ;)).
És ahogy írod enni, inni, mozogni és ha még anya is ott van, akkor gond nem lehet 😉