Bled, Szlovénia gyöngyszeme

Anya már az utazásunk előtt mondogatta nekem, hogy a volt főnöke járt egy gyönyörű helyen Szlovéniában, ahol isteni finom krémest ettek és menjünk el mi is oda, mert nagyon szép helyen van. Mondtam, hogy „Jó, jó, meglátjuk mi fér bele az időnkbe!”. Majd arra gondoltam: „Hmmm, finom krémes? És még világhírű is? Hát ez feltétlen jó téma lenne a blogomra. Útba kell ejtenünk!” 🙂 Így gondolkodik egy gasztroblogger utazáshoz készülődve…Ljubljanaban a szállásunkon az interneten még rákerestünk Bledre, hogy megtudjuk merre megyünk másnap. A képeken keresztül csodaszépnek találtuk… amikor pedig odaértünk, nem jutottunk szóhoz a hely szépségét látva. Azt hittük, hogy egy mese színhelyére csöppentünk…

Kicsit kanyarodjunk vissza időben. Vasárnap délelőtt elindultunk az autópályán Bled irányába. Jól is haladtunk addig a pontig, amíg le nem kanyarodtunk az autópályáról, a Bledhez vezető útra. Onnantól kezdve néhány kilométeren át dugóban haladtunk a városig. Már akkor megfordult a fejünkben, hogy ez a hely különleges lesz, ha ennyien mennek arrafelé. A város, kétséget kizárva Szlovénia gyöngyszeme, igazi gazdag üdülő- és turistaközpont gyönyörű házakkal, környező hegyekkel, gleccsertóval – melynek egy kicsi sziget van a közepén -, várral, világhírű krémessel, szállodák hosszú sorával és vendégszeretettel. A házak között gurulva mindketten már csak arra a pillanatra vártunk, hogy megpillantsuk a kristálytiszta, zöld színű tavat. Ámulatba ejtett minket…

Gyorsan leparkoltunk a Grand Hotel Toplice utcai parkolójában a tó partján. (Enyhén célozgattam I.-nek, hogy ha egyszer meg akar lepni egy romantikus ajándékkal, akkor abban a szállodában szívesen eltöltenék néhány napot. Persze csakis tóra néző erkélyes szobában! :)) Fizetnünk kellett 5 eurót a parkolásért, de ezért egész nap ott állhattunk. A város legtöbb helyén egyébként fizetős parkolóhelyen tudunk csak megállni.

Egyből a tópartra siettünk és nem győztük kattintgatni a fényképezőgépünket. Tíz perc után úgy döntöttük, hogy körbenézünk, mivel érdemes átmenni a tó közepén álló kis szigetre. Van gondola (csónakszerű, nem olyan, mint a velencei), amibe kb. 12-16 ember tud beülni és egy bácsi átevez a szigetre, fél órát vár és utána indul vissza. Ez a verzió 12 euróba kerül fejenként. Mi inkább a romantikus verziót választottuk 🙂 és még olcsóbb is volt. Egyedül béreltünk egy csónakot 14 euróért egy órára. Minden megkezdett plusz óra 8 euróba kerül. A szigetre 15-20 perc alatt át lehet evezni, körbe lehet járni, úszni is lehet, szóval a két óra csónakbérlés nagyon kényelmes volt számunkra.

A tó a Bohinji gleccser visszavonulásakor jött létre, 2120 méter hosszú és 1380 méter széles, maximális mélysége 30,6 méter!!! A tó közepén álló szigetet jól benőtte a növényzet, mely még romantikusabbá teszi a helyszínt: a haranglábot, a templomot és a plébániát. A szigetről számtalan legenda szól. Az egyik ilyen a sziget templomának jellegzetes látnivalója, a kívánságokat teljesítő harang, mely sok turistát csábít. (A templomban tényleg lóg egy kötél, amelyet meghúzva megszólal a harang és teljesülhet a kívánságunk. Persze, hogy mi is meghúztuk párszor! :))

A harangot 1534-ben Padovában  Franziskusu Patavinus öntötte ki. Ebben a korban a bledi várban élt egy fiatal  vigasztalhatatlan özvegy.  A férjét megöltik a rablók és a holttestét a tóba dobták. Egybegyűjtötte összes ezüstjét és aranyát, és egy kis harangocskát öntetett ki belőle a szigeti kápolna részére. De sajnos a harang nem érkezett meg a szigetre. A mérges vihar elsüllyesztette a csónakkal és a csónakosokkal együtt. Világos éjszakákon még ma is néha hallani a hangját a mélységből.  E szerencsétlenség után a kétségbeesett özvegy eladta az egész vagyonát,  a bevételt egy új templom építésére adományozta, ő pedig belépett egy római kolostorba. Ott élt élete végéig. Halála után a pápa egy új harangot avatott fel és elküldte a bledi szigetre. Aki megcsengeti ezt a harangot és közvetíti saját kívánságát  a „hölgynek a tóról”, annak a kívánsága  teljesül.

A szigetről visszaérve megkérdeztük a csónakokat felügyelő srácot, hogy hol találjuk a Park Hotelt, ahol a világhírű krémest készítik. Útba igazított minket és néhány perc séta után már a hotel tóra néző teraszán ültünk, ahol vártuk a krémeseinket és a cappuccinokat. Azt mondják, aki még nem kóstolta, az nem evett igazán jót ebben a műfajban.

Néhány fontos információ a bledi krémesről… miért is olyan híres? Ištvan Lukačevič a Park Hotel főcukrásza 1953-ban készítette el először a süteményt. Ištvan a 40-es években költözött családjával Szerbiából Szlovéniába. A recept eredetileg Szerbiából származik, Ištvan annyit változtatott csak rajta, hogy a tojás alapú krém felét tejszínhabbal helyettesítette. Eredeti mérete 7×7 cm-es kocka. Csak természetes alapanyagokat használnak az elkészítéséhez a legjobb minőségből (mesterségesen feldolgozottakat nem): liszt, tojás, vaj, tejszín(hab) és cukor. Referenciaként szolgálhat, hogy az elmúlt néhány évtizedben több mint tízmillió darab fogyott el belőle (jelenleg 2,90 euróba kerül).

A krémes tényleg fantasztikus. Illata, íze csábító. A tejszínhabtól légies, könnyű, tésztája ropogós, teteje vékonyan van porcukrozva. Szívesen hoztunk volna haza belőle. Sőt, szuper lenne, ha ilyen krémes itthon is kapható lenne.

A vár udvara

Az édes pihenő után a vár felé vettük az irányt (felnőtt belépő 7 euró). 1004-ben még csak két torony állt a helyén. A barokk korszakban épült részekkel fejeződött be a kastély építése. A várban múzeum, étterem, borospince található, mindenki kedvére válogathat. A kilátás pedig megfizethetetlen. Azt hiszem a képek jobban átadják a hangulatot, mint a szavak.

Hát nem gyönyörű???

Élményekkel gazdagon búcsúztunk Bledtől. Biztosak vagyunk benne, hogy nem utoljára jártunk ezen a fantasztikus helyen.

Folyt. köv. Trieszt!

Még többet Szlovéniáról:
Szlovénia első benyomásra
Ljubljana, a kicsi főváros