Ljubljana, a kicsi főváros

A jellegzetes Sárkány híd

Mariborból a főváros, Ljubljana felé vettük az irányt. Először a szálláshelyünkre mentünk, ami most nem a belvárosban volt, viszont nem is rossz helyen, ugyanis Szlovénia fővárosa közel 300000 lakosú, így nem számít nagynak. A hostel tárva-nyitva volt, a recepciós pult lelakatolva. Végigjártuk az épületet, sehol senki. Szerencsére elmentettük a telefonszámukat, így felhívtuk őket, hogy ők hol vannak, mert mi már a szálláson és szeretnénk elfoglalni a szobánkat. Legalább húsz percet kellett várni egy pasira, aki nagy tempóban tekert a hostelhez. Kiderült, hogy se a tulaj, se a recepciós nincsen aznap, ő helyettesíti őket (úgy, hogy nincs a helyszínen…). Megkaptuk a szobánkat, megegyeztünk a biciklik bérlésében és már nyakunkba is vettük a várost.

A külváros békés, csendes, zöldövezeti környékén haladtunk a kanális mentén. Tíz perc alatt beértünk a belvárosba. Először egy éttermet kerestünk, hogy megtöltsük bendőnket és energiával teli indulhassunk a város felfedezésére. Túl sok választékot nem találtunk azon a környéken, ahol éppen voltunk. Végül a várba felvezető sikló közelében ültünk be egy étterembe, ahol nem szlovén, hanem olasz kaját ettünk, viszont a sör szlovén volt.

Ebéd után folytattuk a tekerést. Nem győztünk gyönyörködni az ódon épületekben, a palettás ablakokban és az öreg, kopott ajtókban. Elhatároztuk, hogy nem siklóval megyünk fel a várba, hanem mi magunk tekerünk fel. Na, ebből az lett, hogy megtaláltuk a várhoz felvezető egyik sétautat, ami gyalogosoknak készült, nem kerékpárosoknak. Mi azért nekivágtunk, természetesen úgy, hogy toltuk a bringákat, félméterenként megemelve őket egy kicsit, ugyanis az út lépcsős volt, így tekerni nem tudtunk. Néhány perc után kidőltem, így I. mindkettőnk biciklijét tolta felfelé a meredek úton. Én meg csak lihegtem utána… Nem hiába ő a hősöm! 🙂 Negyed óra alatt felértünk a várhoz úgy, hogy csak egyszer álltunk meg pihenni. Megérte a túrát, ugyanis gyönyörű onnan fentről a kilátás, lábunk előtt hevert egész Ljubljana és a környező dombok.

A belépés ingyenes a vár udvarába, ahol egy csésze kávé, egy pohár bor mellett relaxálhatunk, vagy a kert olvasósarkában lapozgathatunk magazinokat vagy olvashatunk olyan könyveket, amelyek a város, a vár, az ország történetét mesélik el. Ha be szeretnénk menni a múzeumba vagy felmenni a toronyba, akkor belépőt kell fizetni (6 euró).

Vártorony

A várhoz lépcső nélküli sétaút és autóút is felvezet, így lefelé már könnyebben vettük az akadályt. Az idő csodás volt, sütött a nap, élvezet volt a fákkal fedett úton tekerni.

Visszaérve a kanálishoz egy izgalmas forgatagba kerültünk. Minden érdekes esemény a belvárosnak ezen a részén történik. Éttermek, kávézók, bárok sora található meg a kanális mindkét oldalán, ahol turisták, helyi lakosok andalognak, vacsoráznak, finom borokat kóstolgatnak; az utcazenészek pedig megadják a hely igazi hangulatát. Este hazaérve a hosszú nap után nem kellett álomba ringatni bennünket.

Vasárnap nincsenek nyitva az üzletek (néhány pékséget, éttermet leszámítva), azonban a kanális mentén bolhapiac csábítja az arra látogatókat. Igazán hangulatos volt egy ilyen helyen kincsek után kutatni. Találtunk egy kis pekarnat, ahol még langyos volt a csokis croissant! Ezt nem hagyhattuk ki, mennyei finom volt.