Arancini zöldborsóval és újhagymával – Vendég bejegyzés Az élet napos oldalától

Nem is tudom mióta imádom Reni blogját Az élet napos oldalát. Aztán ahogy ez lenni szokott gasztrobloggereknél, személyesen is megismerkedtünk (ha jól emlékszem egy olívaolaj kóstolón, de cáfolj meg Reni, ha nem ott :)). Többnyire az olasz receptjeit kedveltem meg, majd az egyre szebb fotóit, amelyek egyből „eladták” nekem a receptet is. Aztán csak ámultam-bámultam, csurgattam a nyálam a képeken, amelyek még gyönyörűbbek lettek. Be is igazolódott, hogy Reninek kiváló tehetsége van a food stylinghoz és a fotózáshoz.

Ezért örültem, amikor Reni elvállalta a vendég bloggerkedést. Tudtam, hogy guszta képeket fog küldeni! 🙂 Lássuk mit mond Reni, ezekről az isteni finom rizsgolyókról: „Aki Szicíliában jár, feltétlenül kóstolja meg ezt a helyi „gyorsételt”, nem érdemes kihagyni. Én ha risottot készítek, már előre gondokozom és dupla adagot főzök. A felét megesszük frissen, a másik felét elrakom másnapra arancininek.”

Arancini zöldborsóval és újhagymával

Hozzávalók kb. 25 darabhoz:
– 300 ml arborio rizs
– olívaolaj
– 5 szál újhagyma
– fehérbor
– só, bors
– 1 csésze zöldborsó
– kb. 600 ml zöldségalaplé
– 5 evőkanál reszelt parmezán
– 1 evőkanál vaj
– tölteléknek: mozzarella
– sütéshez: olaj, zsemlemorzsa, tojás

A risottohoz pároljuk meg kevés olajon a finomra vágott hagymát, majd öntsük rá a rizst és pirítsuk fehéredésig. Ekkor löttyintsünk rá a fehérborból – hangosan sisteregjen -, majd amikor elpárolgott az alkohol, merőkanalanként kezdjük el hozzáadagolni a forró alaplevet.

Folyamatos keverés mellett főzzük el az alaplevet a rizs alól, majd mindig akkor adagoljuk hozzá a következő merőkanál levest, miután a rizs már felszívta az összeset. A titok a keverés! Folyamatosan keverjük, hogy a keményítő szépen ki tudjon oldódni a rizsből és krémes állagú risottót kapjunk. Főzzük a rizst fogkeményre. Az utolsó merőkanál leves előtt öntsük a zöldborsót a rizsre.

Ha elkészült, zárjuk el alatta a gázt, szórjuk bele a sajtot, dobjuk hozzá a darabka (evőkanálnyi) vajat. Keverjük össze alaposan, majd hagyjuk kihűlni és tegyük egy éjszakára a hűtőbe.

A másnapos risottoból vegyünk a markunkba, tegyünk bele mogyorónyi mozzarellát, majd gyúrjuk gombóccá, ügyelve arra, hogy a töltelék nagyjából a közepében maradjon. Hempergessük zsemlemorzsába, forgassuk tojásba, majd ismét zsemlemorzsába és tűzforró olajban süssük aranyszínűre.

*****

Mini interjú, hogy Renit jobban megismerhessétek…

Mióta írsz blogot?
R: 2009-ben kezdtem el írni Az élet napos oldala című online naplómat.

Mikor kezdtél el főzni/sütni?
R: Igazából amikor otthon laktam a szüleimnél, csak apróságokban segítettem be anyának a konyhában, konkrét sütés-főzésnek még nem nevezném. Viszont 2008-ban, miután összeházasodtunk, majd lakást vettünk, akkor ugrottam fejest a gasztronómiába.

Kitől tanultad az alapokat?
R: Az alapokat, ahogy sokan mások, én is anyukámtól tanultam. Imádtam, imádom a főztjét, eléggé elkényeztetett ilyen téren. Persze ő hagyományosabb konyhát vitt, mint amilyet ma én, de a főzés és a sütés szeretete szerintem tőle ragadt rám.

Mi az ikonikus ételed, ami leginkább téged jellemez?
R: Ezen gondolkoznom kell. Nem is tudom, hogy van-e ilyen. Ha választani kellene, akkor valószínűleg a rém egyszerű paradicsomos tésztát jelölném meg. Vagy a tiramisút….

Mi a kedvenc vegetáriánus/vegán ételed?
R: Belegondolva sokkal-sokkal több vegetáriánus ételt fogyasztunk, mint amennyi húsos fogás az asztalunkra kerül, így nem is tudok konkrétan egy kedvencet megjelölni és nem akarom ismét a paradicsomos tésztát felhozni példának…  Imádom a krémleveseket, a zöldséges risottokat, a tésztaételeket, a különböző gabonákból készült salátákat. Mondjuk egy jó kis avokádókrém is bármikor jöhet..

Honnan szerzel inspirációt az ételek elkészítéséhez?
R: Bárhonnan. Inspirálnak a színek, az ízek, a fények, az illatok. Természetesen nagyon sok fotót nézek, eléggé vizuális típus vagyok, ezek is sokszor sarkallnak arra, hogy nekiálljak a konyhában tevékenykedni. Olvasok külföldi blogokat – bár mostanság időhiányban szenvedek – szakácskönyveket, magazinokat.

Utazásaid során mi volt a legemlékezetesebb fogás, amit ettél? És miért?
R: Ez lehet kicsit egyszerűen hangzik majd, de a fagylaltok. Imádom, sajnos minden mennyiségben. Abszolút kedvenc a szicíliai pisztáciafagylalt.

Nevezz meg három ételt/alapanyagot, ami mindig van a hűtődben!
R: Parmezán, chiliszósz, sárgarépa.

Van olyan étel, ami mindig az otthonra/gyerekkorodra emlékeztet?
R: Mivel anyukám nagyon sok süteményt készített, így van egy, amiről mindig ő jut eszembe: a hókifli, kizárólag lekvárral.

Az emberek meglepődnének, ha rájönnének, hogy ez is van a konyhádban…
R: Hurkatöltő.