Rég volt már ilyen a blogomon, hogy csak úgy sorakoznak rajta a sós (+ saláta!!!) receptek! Ebben a melegben jól is esnek az egyszerű, de mégis tartalmas saláta receptek. Egy ilyen következik most Gabitól, aki a Flat-Cat nevű csodálatos blog szerzője. Noha Gabi nem vegetáriánus, rengeteg olyan jó recept található blogján, amely lenyűgözi a vegákat is. Könnyed, guszta fotói igazán beindítják a nyálelválasztást az ember lányában vagy fiában.
Spenót saláta buggyantott tojással, kenyérchips-szel
Hozzávalók 2 főre:
– 100 g bébispenót vagy spenót
– 50 g olajban eltett, lecsöpögtetett aszalt paradicsom
– 2 evőkanál kapribogyó átöblítve, lecsöpögteteve
– 30-40 g reszelt parmezán
– 2 db tojás
– 4 evőkanál fenyőmag
– 80-100 g bagett (vagy 2 kis zsömle)
– 3+2 evőkanál olívaolaj
– 2 evőkanál fehér balzsamecet
– ízlés szerint egy-két gombóc mozzarella, apró darabokra tépkedve
A vékony (fél centis) szeletekre vágott kenyér szeleteket megkenjük az olívaolajjal, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, 180 C fokon (légkeveréssel) nagyjából 10 perc alatt aranyszínűre pirítjuk.
A fenyőmagot száraz serpenyőben aranyszínűre pirítjuk mérsékelt láng felett, majd félretesszük.
A spenótot megmossuk, kicentrifugáljuk. Ha nem bébispenótot használunk, akkor ezután a vastagabb szárakat letördeljük, majd a leveleket vékony metéltre vágjuk. Az aszalt paradicsomot apróra kockázzuk, a kapribogyót durvára aprítjuk, majd a spenóthoz keverjük. Hozzáadjuk a 3 evőkanálnyi olívaolajat, a balzsamecetet, reszelünk rá parmezánt, majd összeforgatjuk. Ízlés (és étvágy) szerint egy-két gombóc apróra tépkedett mozzarellát is lehet adni a salátához.
Vizet forralunk, majd hozzáadunk 2-3 evőkanálnyi ecetet, és a bőséges, lobogó vízbe engedjük a feltört tojásokat, egyesével. 3 percig főzzük, majd szűrőlapáttal kiemeljük és hideg vízzel leöblítjük.
Tálalásnál a salátát kiporciózzuk, majd megszórjuk a fenyőmaggal, tördelünk rá a kenyérchipsből és egy-egy buggyantott tojást teszünk a tetejére.
***
Mini interjú, hogy Gabit jobban megismerhessétek…
Mióta írsz blogot?
G: 2008. októberében kezdtem el, akkor épp várandós voltam az első kisfiammal, már nagyon a vége felé jártunk a terhességnek, nem nagyon mozdulhattam már ki otthonról, szóval jó ötletnek tűnt a tengernyi szabadidőm kitöltésére. Aztán egészen megszerettem ezt a fajta tevékenységet, és hozzám nőtt a blog.
Mikor kezdtél el főzni/sütni?
G: 6-7 éves korom óta már a konyhában álltam nagymamám és az édesapám mellett, segítettem, amiben tudtam (vagy inkább abban, ami érdekelt), de teljesen önállóan főzni 14 évesen kezdtem. Akkor kerültem el a szülői háztól a gimnázium miatt, így ha nem akartam a menzán enni (és én nagyon nem akartam), akkor magamnak főztem.
Kitől tanultad az alapokat?
G: A nagymamámtól a sütést, és néhány hagyományos falusi ételt, apukámtól mindent, amit a főzésről tudni érdemes.
Mi az ikonikus ételed, ami a leginkább téged jellemez?
G: Nem tudnék egy ételt megnevezni, nagyon sokat és sokfélét főzök, mindig más étel kapja meg ezt a jelzőt. De általában valami birkából, bárányból vagy halból.
Mi a kedvenc vegetáriánus/vegán ételed?
G: Nagyon szeretem a legtöbb zöldséget, szeretek ezekből teljes értékű ételt készíteni, így nehéz lenne egyet megnevezni. Most éppen egy parmezános spenót saláta a kedvencem, ami buggyantott tojással és kenyérchips-szel van tálalva.
Honnan szerzel inspirációt az ételek elkészítéséhez?
G: Leginkább a hűtőm és a zöldséges pultjának tartalma inspirál. Persze sokat olvasgatom a szakácskönyveimet, amiből tekintélyes gyűjteményem van, olvasok gasztronómiai magazinokat és gasztroblogokat, a testvéremmel, férjemmel és az édesapámmal is legtöbbször ételekről beszélgetünk, de ami eldönti, hogy mi készül ebédre-vacsorára, az többnyire a rendelkezésemre álló alapanyag. Vagy amit a kisfiam rendel, és ezen a téren ő igen kreatívnak bizonyul. Legutóbbi saját találmánya a kókuszos mandarinos fehér forró csoki volt.
Utazásaid során mi volt a legemlékezetesebb fogás, amit ettél? És miért?
G: Talán furcsa, de a külföldi utazásaink során sok finomat ettem, viszont igazán emlékezeteset valahogy sosem sikerült. Ezt a jelzőt a hazai barangolásaink során vívta ki egy-egy étel, a roston sült süllő a tihanyi belső tónál, a Karolina süteményei, a Sárga Borház omlós tarjája a piac után, mind-mind emlékezetes fogás, az emlékezetesség pedig természetesen az ízeknek köszönhető.
Nevezz meg három ételt/alapanyagot, ami mindig van a hűtődben!
G: Vaj, parmezán, natúr joghurt.
Van olyan étel, ami mindig az otthonra/gyerekkorodra emlékeztet?
G: Káposztás paszulyleves, babgulyás, paszuly levébe leves, szabolcsi töltött káposzta. A túrós béles, csörögefánk, amit nagymamám készít isteni finoman és a hájas tészta, amit nagymamám nővére készített egykor utánozhatatlanul.
Az emberek meglepődnének, ha rájönnének, hogy ez is van a konyhádban…
G: Mesterséges ételfesték. A gyerek főzött gyurmájához kell.
Vélemény, hozzászólás?