A tegnapi 6 órás social media leállás rádöbbentett arra, hogy a blogoknak mennyire csökkent a népszerűsége, de mégis az ilyen blackout szituációkban milyen nagy jelentősége van. Hiányzik a régi blogolós időszak, amikor nagyon sokan írtak és olvastak blogokat, a bejegyzések alá kommenteltünk és nem fárasztott le bennünket mentálisan és fizikailag még az okostelefonokon való „pörgetés” és „pötyögés”. Ki az, aki emlékszik ezekre az időkre? Nem is voltak olyan régen, igaz? 🙂
Jó tudni egy következő ilyen blackout esetére (mert szerintem még lesz ilyen), hogy engem a blogomon keresztül, emailben mindig megtaláltok. Ha feliratkoztok a hírlevelemre, akkor hetente, kéthetente értesültök az új bejegyzésekről, újdonságokról (nem spamelek, csak szeretettel küldök levelet)! Kb. egy éve létrehoztam a Telegram csatornámat is, ott is vagyunk már páran, érdemes ott is követni, mert az egy olyan oldal, ahol könnyen elérhetjük egymást, meg van olyan, hogy bizonyos dolgokat csak oda teszek fel!
Akkor térjünk át a receptre… nyáron, amikor a bogyós gyümölcsöknek (eper, áfonya, szeder, málna) szezonja volt, akkor nyaraltunk, így nem sikerült ezekből a gyümölcsökből lekvárt főznöm (egy kevés epret fagyasztottunk). Amióta értékelem dédanyáink szakmai tudását, azóta igyekszem egyre több mindent befőzni, eltenni, házilag készíteni, hogy a nyári ízeket a hideg évszakokban is érezni tudjuk.
Sikerült pár kis üveg bodzabogyó lekvárt főznöm (ennek a „pucolása” elég időigényes)… kicsit híg lett, de zabkásák tetejére tökéletes energiaforrás. Készült pár üveg őszibarack lekvár is, de amiből több lett idén, az az almalekvár. Most készítettem először, de nem utoljára. Még az is lehet, hogy csinálok még egy adagot, mert annyira finom, hogy nehéz abbahagyni az evését.
Ehhez persze kellett az, hogy elmenjünk almát szedni. Frissen szedve az alma roppanós, harsogó, zamatos, ízes. Imádjuk! Akkor érti meg igazán az ember a fajták közötti íz különbséget, ha többfélét kóstol egyszerre. Ahol mi szedtünk, ott volt jonatán, jonagold, idared, granny smith és golden. A lekvárt az édeskés jonagoldból főztem, de adtam hozzá pár savanykásabb jonatánt és az idaredből is valamennyit. Nyers nádcukorral édesítettem, került bele citromsav (ez tette éppen érezhetően savanykássá a lekvárt) és pektin. A cukor mennyiségével lehet játszani, kicsit kevesebbet tenni bele, ha az almák nagyon édesek.
Csodaszép kilátás nyílik az alma ligetből a környező dimbes-dombos vidékre (Pomáz)
A recept végtelenül egyszerű, az almák kimagozása és egy részüknek a meghámozása egy kicsit időigényes, de roppant relaxáló feladat. Én a mennyiség 2/3-át meghámoztam, a piros almákat viszont héjastul tettem bele, reméltem, hogy kicsit rózsaszínné varázsolja a lekvárt, de nem így lett. 🙂 Én nem hagytam darabosan a lekvárt, inkább leturmixoltam, de ez ízlés kérdése… aki szereti darabosabban, az ne töltsön időt a turmixolással.
Nagyon finom csak magában fogyasztva, kekszet belemártogatva, magvajas pirítósra kenve, zabkására csurgatva… a felhasználása sokszínű.
- 4000 g alma
- 500 g nádcukor
- 40 g pektin
- 2 evőkanál citromsav
- 1 teáskanál fahéj
- Az almákat mossuk meg, magozzuk ki és hámozzuk meg. Vágjuk falatnyi kockákra.
- Tegyük egy nagy lábasba az almát a nádcukorral, pektinnel, citromsavval és fahéjjal. Takarék lángon kezdjük el főzni, közben alkalmanként egy nagy fakanállal keverjük át.
- Kb. 10 perc után kezd levet ereszteni, olvadni kezd a cukor, ekkor különösen figyeljünk a keverésre, hogy ne égjen le (ha jó lábasunk van, ez nem történik meg).
- Közben fertőtlenítsünk ki az üvegeket, a tetejüket és hagyjuk megszáradni.
- -50 perc után lekvárrá főtt az alma.
- A.) Ha így hagyjuk, akkor töltsük az üvegekbe, csavarjuk rájuk a fedőt, fordítsuk fejjel lefelé 4-5 percre, majd fordítsuk vissza. Tegyük meleg dunsztba (én egy ládába teszem az üvegeket és jó sok pokróccal takarom be) és hagyjuk kihűlni 48 óra alatt. Kamrában, hűvös helyen tartsuk. Ha felbontunk egy üveget, akkor hűtőben tároljuk.
- B.) Ha simára turmixoljuk, két opciónk van. Ha üvegtartályos a turmixunk, akkor még melegen leturmixolhatjuk adagokban és üvegekbe tölthetjük a folyékony lekvárt. Ha műanyag tartályos a turmixunk, akkor forrón ne tegyük bele a lekvárt, hanem várjuk meg, amíg kicsit kihűl. Ekkor turmixoljuk simára, öntsük vissza a lábasba és forraljunk rajta még egyet. Így melegen töltsük üvegekbe és járjunk el az A.) pontban leírtak szerint.
Vélemény, hozzászólás?