Az utóbbi hetekben végre elkezdtünk önállóan mászkálni a városban. Mármint a 4,5 hónapos Ádi és én. Nem tudom más anyukák, hogy voltak/vannak vele, de ez mérföldkő a mi életünkben, hogy önállóan nem csak a környéken sétálunk, hanem most már magabiztosan jövünk-megyünk. Ritkán babakocsival, inkább hordozóval… a babakocsis közlekedésnek ugye vannak zavaró tényezői: legyen alacsonypadlós a busz, legyen lift, ha emeletre kell menni és legyen mozgólépcső is – bár ezt még nem próbáltuk babakocsival. És hát valljuk be őszintén… Budapest nem igazán úgy van berendezkedve (épületek, tömegközlekedési eszközök, stb.), hogy gondolnának a babakocsis anyukákra és a tolószékben ülő mozgássérültekre. 🙁 Ezzel nemrég szembesültem.
A hordozónak tényleg megvannak az előnyei, mindkét kezem szabad, könnyebb mozogni, felszállni tömegközlekedési eszközre és nem mellesleg a mellkasomon szuszog Ádi – imádok az illatfelhőjébe burkolózni és puszilgatni a fejecskéjét jövet-menet. Szóval voltak elintéznivalóink, meg vásárolnunk is kellett, így magamra csatoltam és nyakunkba vettük a várost.
Aztán amikor hazaértünk örömmel újságoltuk apának, hogy mit csináltunk, merre jártunk, mi történt velünk, és hogy egyébként milyen jól szórakoztunk (én biztosan, Ádi… hmmm, ki tudja?). Ez a sztori mesélés eszembe juttatta egyik kedvenc svéd gyerekversemet, amely így szól:
Siv Widerberg: A városban
Tegnap a városban voltunk,
anya meg én.
Vásároltunk.
Vettünk egy nadrágot.
Vettünk egy pár cipőt.
Utaztunk a metrón.
Voltunk a bankban.
Meglátogattunk egy nagybácsit,
aki nyomorék,
és nem tud egyedül menni az utcán.
Vettünk egy konyhai órát.
Ültem egy széken,
míg anya felpróbált három ruhát.
„Mit csináltatok ma?”
kérdezte apa, mikor hazajött.
„A városban voltunk és jól szórakoztunk”
felelte anya.
Muris!
Én egyáltalán nem találtam
szórakoztatónak.
😀
A szép, nagy lila fügéket is egy ilyen városban járkálós kiránduláson vettük. Sokáig gondolkodtam, hogy mit készítsek belőle, aztán úgy döntöttem, hogy ezt a néhány darabot megesszük nyersen, de lesz hozzá valami. Nem vagyok egy nagy pohárdesszert készítő, bár mindig szeretek izgalmas receptekbe belefutni, aztán az esetek többségében inkább sütök, mint pohárdesszertet készítek. A recept alapötletét Sylvie-től vettem, de én más gyümölcsöt tettem bele, meg a krém is teljesen másképp készült – igazából csak össze kellett keverni dolgokat. Szóval ez egy gyorsan, könnyen elkészülő desszert, nagyon finom és nemcsak egy kiadós ebéd után üdítő fogyasztani, hanem akár reggelire is. Próbáljátok ki!
Vegán fügés pohárdesszert vaníliás diós morzsával
Hozzávalók 2 főre:
Morzsához:
– 1 bögre dió
– 1/4 bögre mazsola
– 1 vaníliarúd kikapart magjai
– 1/4 teáskanál só
Krémhez:
– 1 bögre natúr szójajoghurt / joghurt
– 1 közepes citrom kifacsart leve és reszelt héja
– 2 evőkanál méz vagy juharszirup
– néhány darab füge, felszeletelve
Konyhai robotgépben daráljuk morzsás állagúra a diót, a mazsolával, a vaníliával és sóval (nem baj, ha néhány szem mazsola egészben marad). Egy tálkában keverjük össze a szójajoghurtot a citromlével, a citrom héjával és a mézzel.
Poharakba tegyünk először füge szeleteket, szórjuk meg a diós morzsával, majd jöhet a citromos joghurt. Ismételjük, amíg két pohárban elosztjuk a hozzávalókat.
Tipp: mellesleg ez a joghurt keverék életem legfinomabb citromos joghurtja volt, amit kóstoltam. Készítsétek el és akár granolát, müzlit is keverhettek bele.
Vélemény, hozzászólás?